Rémálomból ébredtem minap.

Fegyverrel rohantam az éjszakába,
Kormos téglafal lépteim útjában,
Fegyverropogás, robbanás, tűz,
Lángoló emberek látványa űz.

Hiába térdepeltek elém a bokrok,
Kik most megállnak azok bolondok!
Futok hát tovább, kétrét görnyedve,
A semmiből rohanva a semmibe elveszve.

Felébredtem és megkönnyebültem,
Csak egy álom volt, hála Istennek.

A napom folydogált a szokásos módon,
Háborús hírek, mint agyamba szúrt drótok,
Plakátok szennye szemembe olvad,
Mindenki szemét, csak egyetlen jó van.

Háborúzunk rezsivel, Brüsszellel,
Minden libernyák ellenzékivel,
Nemváltó aktivisták bús hadával,
ELmentek ti a b... p..ba!

Megyek inkább vissza a rémálomba,
Feketén füstölgő néma romokba,
Kezembe fegyver, fejemre sisak,
Messze a reggel, csatába hívnak!