Rémálomból ébredtem minap.
Fegyverrel rohantam az éjszakába,
Kormos téglafal lépteim útjában,
Fegyverropogás, robbanás, tűz,
Lángoló emberek látványa űz.
Hiába térdepeltek elém a bokrok,
Kik most megállnak azok bolondok!
Futok hát tovább, kétrét görnyedve,
A semmiből rohanva a semmibe elveszve.
Felébredtem és megkönnyebültem,
Csak egy álom volt, hála Istennek.
A napom folydogált a szokásos módon,
Háborús hírek, mint agyamba szúrt drótok,
Plakátok szennye szemembe olvad,
Mindenki szemét, csak egyetlen jó van.
Háborúzunk rezsivel, Brüsszellel,
Minden libernyák ellenzékivel,
Nemváltó aktivisták bús hadával,
ELmentek ti a b... p..ba!
Megyek inkább vissza a rémálomba,
Feketén füstölgő néma romokba,
Kezembe fegyver, fejemre sisak,
Messze a reggel, csatába hívnak!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csigakoma 2022.03.17. 16:26:20
Nem tudom, mikor lesz béke, és nem csupán az orosz ukrán háborúra gondolok. Mi mindig, mindenkivel harcolunk. Kicsit már unalmas. Sajnos néha még a rémálom is jobb, mint ami most megy, mert abból legalább fel lehet ébredni.