Üres a papír, szavakat koldul,
Üres a lelkem, magába fordul,
Üres a szemem, meredten bámul,
Üres szívemben semmi nem mozdul.
Várom az esőt, kiszáradt nyelvvel,
Várom, hogy végre valami történjen,
Várom a vihart, tomboljon az égen,
Várom a villámot, sújtson le végre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://neagle.blog.hu/api/trackback/id/tr533128735
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ynakras 2011.08.07. 18:57:51
Tetszik az egyszerűség, addig nyújtózik a vers, ameddig mondandója ér, Ugyanakkor a vége mégis valami pluszt igényelt volna, vagy semmit, jobb lett volna ha megszakad az egész.
neagle 2011.08.14. 17:03:22
@ynakras: Mostanában elkerül az ihlet és egy kis elmaradásban voltam, ezért egyszerre írtam meg ezt és a következő verset úgy, hogy egymás tükörképei legyenek.