Látom lábnyomod emlékeim porában,
Áttetsző alakod a félhomályban,
Hangod foszlányait hozza a szél,
Péterpál volt, mikor elmentél.
Remegett a levegő az aszfalt felett,
Remegtem én is azon a reggelen,
Elhagytál és nem jöttél vissza,
Hétköznapi történet, semmi extra.
Nem te voltál a nagy szerelem,
Szakításunk gyorsan kihevertem,
Nem láttalak azóta, nem is hiányzol,
Mégis eszembe jutsz minden Péterpálkor.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.