Széttépi a tél szélrágta köpenyét,
Zöldet simogat elő a fekete földből,
Télikabátot szekrény mélyére repíti,
Szürke fellegeket dühösen széttépi.
Hosszú, hideg hajnalok sóhajai
összeolvadnak a lefekvés imáival,
Eggyé válva, szikrázó patával
Vágtatva szítanak új forradalmat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://neagle.blog.hu/api/trackback/id/tr135186913
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csigakoma 2013.04.03. 19:02:29
Nagyon jó sorok vannak benne, egészen pazar, csak az első versszak második sorával kezdhetnél valamit és akkor tökéletes lenne. De így is le a kalappal.
ynakras 2013.04.04. 19:22:24
Bátor nekirugaszkodás a szürreálisnak, mint egy ejtőernyős ugrás. Sikerült, gratulálok.