Körbevesz a semmi,
A fene nagy üresség,
Távol a föld alattam,
Idefent ragadtam.
Nem tudok lejutni,
Erőlködöm sután,
Csak nézem a földet
És bámulok bután.
Bár nem akarok, maradok,
Nem megyek el innen,
Úgy teszek, mintha akaratom
Rögzítene itt fenn.
Egy helyben lebegek,
Másoknak ez álom,
Hogy eljöttem idáig
Azért még nem bánom.
Figyelek mozdulatlan,
Lassan kővé válok,
Hullócsillag leszek
Téli éjszakádon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://neagle.blog.hu/api/trackback/id/tr515485934
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ynakras 2013.09.01. 18:07:28
Erős amit mondok, de megteszem, de számomra blöff íze van: az jutott eszembe, amikor szabad kézzel kellett gépészrajzot csinálni. Azok kaptak ötöst, akik nagyon halványan meghúzták előre vonalzóval a vonalakat, majd vastaggal, azokon haladva, a megremegést mímelve a szabdkézit. Aki nem így járt el, kapott egy nagy dugót. A túl erős alapmotívumokat, ellentétek(fent lent, álom-ébrenlét,repülni, zuhanni,csillagá válni vágyni, de kiégni)nem elég meggyőződéssel tűnteti el a személyes érintettségből fakadó, verssé formált élmény anyag.
csigakoma 2013.09.03. 19:03:32
Nekem tetszik, van ritmusa is, jó volt olvasni.