Ülünk a platón, mindenki zöldben,
Zötyögünk, röhögünk, sapka a kézben,
Még több mint egy év temet el minket
Mindentől, mibe a tekintet  réved.

Hirtelen feltűnik két csinos csajszi,
Indul a füttyszó, öszintén kacagni
Kezdenek, s intenek kedvesen nekünk,
S egyszerre mind szerelembe esünk,

És csak dobálják egyre a csókokat,
Pár másodperc csak, mi örökké tart,,
Bókokat szórunk és mind reménykedünk
A sok kopasz közt éppen mi kellünk,

Majd ránk fog emlékezni az a két csajszi,
A mi Kedvünkért kezdtek integetni,
S nem csak egy rakás újoncot látnak
Egy teherautón, zöld katonaruhában.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.