Emlékszel, mikor gyerekként
Apacsok dicső vezére voltál
És egyetlen csatabárddal
A sápadtarcúakra rontottál?
Vagy mikor egy colttal öveden
Szembenéztél a rablók hadával
És bár szívedbe golyót kaptál
Magaddal vitted őket a halálba?
És amikor mint orosz partizán
A híd alá az aknát szerelted
Amit kézzel robbantottál fel
Magadnak választva vesztedet?
Vannak-e még vajon oly eszmék
Amiért odadobnád egy szem életed?
Van még a földön valami
Miért feláldoznád a létedet?
Vannak-e még hősök, kik némán
Teszik amit csak tenniük kell,
Vagy egyszere csak elfogytak,
Mindegyik rálelt végzetére?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.