Egy majom és egy galamb,
Csak ez a kettő maradt,
Üres fedélzet, szokatlan,
Az idő szép, változatlan.

Elmúlt a szél, el a vihar,
Száraz már az Ararát,
Nagy a csend, oly idegen,
Hiányolom a nyihogást.

Nincs brekegés, ciripelés,
Se ugatás, nyávogás,
Szétszéledtek mindenfelé,
Végtelen a láthatár.

Már a víz sem látszik,
Bárka fenn a hegytetőn?
Hív a nejem, máris megyek,
Sok még itt a teendő!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.