Még egy stáció, mi nincs az írásban,
Útban fel a hegyre a keresztfával,
Egy megálló, mit elnyelt a feledés,
Ami nélkül csak rész lesz az egész.
Nem írta le senki, nem beszéltek róla,
Eltűnt az időben, mintha nem lett volna,
Pár perc volt csak, pár röpke pillanat,
Elmúlt és helyén semmi sem maradt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.