Egy repedés, vakító fény,
Szárazon harsogó hangok,
Hatalmas zöld borul felém,
Első korty levegőm szívom.

Ismeretlen amit látok,
Megmeredten lapulok,
Azt hiszem, hogy mindjárt hányok,
Olyan ideges vagyok.

Zihálásom csendben lassul,
Tán nem kap be senki sem,
Testvéreim veszem észre,
Körbevesznek békésen.

Elindulok, lazán csúszom,
Fényes a csík mögöttem,
Éhes vagyok, már nem félek,
Előre nyújtom szemem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.