Számadást kell adnunk másnak és magunknak,
Mire jutottunk végül a reánk bízottal,
Jó gazdaként viseltük megkapott életünk,
Vagy jobb lett volna ha meg sem születünk.
Lehet, hogy csak mi magunk leszünk
Kik elbíráljuk majd rövidke létünk,
És ha nem leszünk vele megelégedve
Egy gombnyomás és minden elfeledve.
Persze így is, úgy is újra kezdjük,
Egy újabb próbával a tökéletest keressük,
Mások a feltételek és más lesz a cél,
Revizorként figyeld majd a meséd.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.