Fűtött templom padban
Zaklatott lélekkel
Búcsút venni jöttem,
Télből menekülve.

Fejem lehajtva,
Ujjam kulcsolva,
Lábam behúzva,
Szemem lecsukva.

Hallgatom a kint fújó szelet,
Magamban közben azon elmélkedem,
Van-e fenn vagy belül valaki,
Akit meg tudok szólítani.

Semmire, csak ürességre leltem,
Nem válaszolt senki kérdésemre,
A szertartás végére érve
Visszaérkeztem a rideg télbe.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.