Néha, ha elunja magát
Álruhát húz Péter, majd
Alászáll kicsit a Pokolba,
Nem örökre, csak látogatóba.

Hisz ott van ismerősei java
Tűzben, jégben, égve és fagyva,
Örülnek, mikor látják egymást,
Kezdődhet az újabb mulatság.

Múltat idéznek, mint mindig,
Emlékeiket felelevenítik,
Egy kis pihenő a kínok között,
Békén hagyják őket a kínzó őrök.

Letelik az idő, az ital is elfogy,
Péter már a menny felé battyog,
Elég volt ebből egy jó időre,
Sikolyok kísérik vissza az égbe.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.