Vajon megéri elutazni
És élőben megcsodálni
A Mona Lisa-t?

Ahogy a falra akasztva
Korlátokkal védve
A látogatóktól,
Messziről, vállak fölött
Vagy között átnézve,
Hunyorogva a fényben
Nézni, kinézni belőle
Ahogy ott lóg és vigyorog
Vagy tán csak mosolyog?
Nem látni pontosan,
De már el is sodor
Az emberár máshová.

Vagy inkább megnézem a neten,
Messziről, közelről,
Fordítva vagy megnyújtva,
Végletekig zoomolva,
És elolvasom mellé,
Hogy a mestert ekkor és ekkor
Ilyen és ilyen kedvében lelte
A tavaszi vagy nyári napkelte,
Ami miatt lett olyan sárga
Az a sárga és olyan zöld
Az a zöld, a hölgy mögött.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.