Megvárta az utolsó pillanatot,
Majd csikorogva vette be a kanyart,
Kisodródva, kavicsot spriccelve
A száraz falevelek közé.

Élvezte a száguldást,
Belefeküdt a szélbe,
Hagyta, hogy a szél
A tapogatóiba tépjen.

A Ház is jól álta a sarat,
Az esőt, a port és a vihart,
És könnyű szerkezete ellenére
Meglepően áramvonalas.

Közeledett, lassított,
Puhán letért az útról,
Majd megállt, körbenézett,
Éjszakára hazaérkezett.

Bebújt a Házba fáradtan,
Ellenszéltől pirultan,
Nemsokára már aludt is
Semmiről sem álmodva.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.