A stadion majdnem tele,
Festett arcok, színes fejek.
Vuvuzera harsog fennen,
Kilátókon és fejekben.

A csapatok sorban állnak,
Az izmok már táncot járnak.
Pezseg a vér, pupilla tág,
Itt van a meccs, kezdődjön hát!

Felcsendül a himnusz végre,
Könnyek szöknek néhány szembe,
Aki tudja a szöveget
Együtt mondja, énekli el.

Minden szempár felfelé néz,
Hol a zászlót fújja a szél.
Egyre gondol most mindenki,
Pillanatra eggyé válik.

Néhány színes szövetdarab,
Kell csak hozzá színes cérna,
Összevarrni, kihímezni,
Mindezt egy fanyélre tenni.

Látszólag ez nem nagy dolog,
Pár forintból összedobod,
De mikor végre elkészül
A lelked is belecsendül.

A zászló összekovácsol
Sok külön saját világot.
Nem számít ki merre mozdul,
A lényeg, hogy egyre gondol.
 

"A zászló általában rúdra rögzített, különböző színű textilanyagokból készült jelkép, amely a legkülönfélébb formákban jelenik meg. Régebben háborúban használták a csapatok elkülönítésére, ma a nemzeti zászlóval és a nemzeti színekkel fejezi egy adott állam identitását. Városok, közösségek, szervezetek is rendelkezhetnek saját zászlóval, iletve léteznek jelzésekre és díszítésre használt zászlók is. "
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.