Körmeim rágva számolom a napokat,
Nem eszem, nem alszom, nem nyalok fagyikat,
Folyton csak rájuk gondolok megállva,
Erre a két gyönyörű műsorszámra.

Alig várom, hogy halljam az amatőr dalokat,
A dübörgő tapsorkánt, női sikolyokat,
Végre feledni tudjam szürke kis napomat.

X-Faktor, ó te ismeretlen, várunk rád,
Légy nálunk üdvözölve, vár a médiánk.
Gyere hozzánk, licensszel, mert mi buták vagyunk,
Nem tudunk ilyet, valljuk be, nem tudunk!

S te, Megasztár, Szupercsillag az égen,
Te már ismerős vagy, imádunk téged.
Végre van reményünk a hétköznap estékre.

Mikor fog már végre felgörgülni a függöny?
Mikor lelünk végre sok-sok igazgyöngyöt?
Mikor száll már dübörgő tapsunk az égre?
S mikor lesz már az egésznek végre vége?!!