I.

Felbőg a motor, robbantja a csendet,
A fűnyíró indul: itt a szombat reggel.
A nap nyomja fejet, bárányfelhő iszkol,
Robog a gépezet, szűnik már a dzsumbuj.
Rend tombol végül a tüskehajú réten,
Elégedett sóhaj, a munka elvégezve.


II.

Boldog világosság, harmat csillan körben,
Nyugalom, boldogság, száj nem marad éhen.
Pókok szövik csendben reggeli hálójuk,
Lenn a földben hangyák őrzik tojásuk.

Hirtelen morajlás, a föld is megremeg,
Valami nagy és zajos feléjük közeleg.
Menekülnek, sokan nem tudnak kitérni,
Őket a szörnyeteg cafatokra tépi.

Otthonuk lerombolva, mindenütt pusztulás,
Nem is fogják még fel igazán a kárt.
Vajon milyen isten lehet ennyire gonosz,
Mi vajh az oka, hogy ennyi bánatot oszt?!
Ő te mindenható, legyél hát átkozott!!