A centúrió büszkén felszegte fejét,
A teknősbéka alakzat kellős-közepén,
Előre, Rómáért! - üvöltötte bőszen
És egyszerre megindultak a katonák előre.

Nem veszíthettek, mindannyian tudták,
Róma dicsősége nem szenvedhet csorbát.
Ővék a világ legjobb hadserege,
Nincs erő, mi megállítná őket.


Érdekes lények, rendezettnek tűnnek,
Gondolta egy hangy, a teleszkópnál ülve,
Az űrhajó a Föld körül keringve
Egy ideje a felszínt fürkészte.

Az épületek szépek, de kőböl készültek,
Mintha valami öltözéket is viselnének,
Fémekkel borítják szánalmas testük,
Csak egy gombnyomás és örökre végük.


Milyen fura ez a hangy algoritmus!
A szimuláció persze tökéletesen fut.
Milliónyi processzor dolgozik épp azon,
Hogy a kiszámolt világ tökéletesnek hasson.

A számítógépeken egy elképzelt valóság
Épül, formálódik, fejlődik tovább.
Változók kapnak sorra új értéket,
Egy áramszünet kell csak - és mindennek vége.