Pontosan hajnali öt óra, végre,
Az álom nélküli alvásnak vége,
Nyugdíjas bár, de mégis felkel,
Ahogy már ötven éve minden reggel.

Kávét iszik tejjel és cukorral,
Ez sem változik együtt a korral,
Egy cigi kell hozzá és az újság,
Elsőként a sportrovaton fut át.

Átfutja sorra az összes meccset,
Megint a rossz tippet tette meg!
Mogorván széttépi szelvényét
Bekapcsolja megkopott tévéjét.

Gúzsba kötik megkopott szokások,
A napok és hetek sohasem mások,
Mindig ugyanaz, mindig ugyanúgy,
A váratlan izgalom már régen elmúlt.

Lassul az élete, míg végül megáll,
Egyszerre nem jön semmi új már.
Végtelen álmodja végtelen álmait,
Szoborrá dermedve megszűnnek vágyai.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.