Fél hét van ismét, megszólal a szignál,
Indul a híradó, bezúdul a világ,
Rám ömlik ismét egy napnyi valóság.

Tartalom persze gondosan megszűrve,
Azt látom, hallom, amit szeretnének,
Az igazság odaát van, innen el nem érem.

Valaki ismét lopott pár milliárdot,
Képembe vigyorognak, pulzusom már százon,
Minek is nézem ezt, békét nem találok.

Valahol épp háború dúl, ölik egymást,
Nem elég az éhínség, ragály, szárazság,
Beleőrülnek az életbe egy idő után.

VV Cuki megmutatta méretes implantátumát,
A hír beelőzi a költségvetési hiányt,
Nézettség kell, nem tájékoztatás.

Jönnek a balesetek, tüzek, halottak,
Árvíz, fulladás, ámokfutottak,
Állatkínzás, védett madarak halomba.

Mikor már torkig vagyok az élet bűzével,
Megcsömörlöttem ezzel a hírözönnel,
Meghallom végre a feloldozó mondatot:
Ennyit a hírekről ... és végül sport.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.