Jéghideg izzadtságba fürdő éjjelem
Szétfolyó, eltorzult rémálmok erdeje,
Fojtogat a féktelen tomboló képzelet,
Szörnyűség burkolja sötétbe lelkemet.
Még tart a sötétség, még tart a félelem,
Szívesen ébrednék, de még nem lehet.
A vérszomjas éjszaka magába visszahúz,
Mocsárként rámborul, innen nincs kiút.
Eltorzult lelkek, gonosz árnyképek
Üldöznek végig egy halott vidéken,
Őrülten rohannék, de nem visz a lábam,
A borzalom mögöttem lihegve vágtat.
Csörög az óra, megkönyörül rajtam,
Fülsértő hangja a rémeket zavarja,
Elmossa a valóság a képzelt világot,
Az idő örvényéből kiutat találok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.