Pontosan hajnali öt óra, végre,
Az álom nélküli alvásnak vége,
Nyugdíjas bár, de mégis felkel,
Ahogy már ötven éve minden reggel.
Kávét iszik tejjel és cukorral,
Ez sem változik együtt a korral,
Egy cigi kell hozzá és az újság,
Elsőként a sportrovaton fut át.
Átfutja sorra az összes meccset,
Megint a rossz tippet tette meg!
Mogorván széttépi szelvényét
Bekapcsolja megkopott tévéjét.
Gúzsba kötik megkopott szokások,
A napok és hetek sohasem mások,
Mindig ugyanaz, mindig ugyanúgy,
A váratlan izgalom már régen elmúlt.
Lassul az élete, míg végül megáll,
Egyszerre nem jön semmi új már.
Végtelen álmodja végtelen álmait,
Szoborrá dermedve megszűnnek vágyai.
Rímfaragó
Kanda Loló Babérköszörűs Alkotókör Rímfaragó Műhelye
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
