Neonfényes utcák árnyékában,
Külvárosok fekete sarában,
Gyöngyöt érlel a bűzös lét.

Piszkos heverője akár a priccs,
Életfogytig temethetik itt,
Egy koszos, régi újságot lapoz
És közben napsütésről ábrándoz.

Lolónak hívják így egyszerűen,
Árva régóta, vár a jótevőre,
Esténként sírva alszik el párnáján,
Álmában díva ő fényes színpadán.

Elvarázsol mindenkit az éjjel,
Igéző szirénként bűvöl énekével,
Könnyeket varázsol kiszáradt szemekből,
Tapsorkán köszöni és virágeső.

Szerelmes pillantások kísérik léptét,
Ezernyi hódoló, meghajló főpincér,
Pezsgővel kínálják, isznak cipőjéből,
Csak int egyet és hintó gurul elő.

Elárasztják bókokkal, megannyi csokorral,
Szerelmes ifjoncok vágyódó hadával,
Parfümje betölti a nemesi szalonokat,
Pisztolyt emel magára, ki hoppon marad.

Ám Loló másnap reggel újra
Lyukas harisnyában indul útra,
Foltos köpenyét fázón összehúzza
Várja őt ismét a szennyes utca.


SN. 2011.07.25.