Neonfényes utcák árnyékában,
Külvárosok fekete sarában,
Gyöngyöt érlel a bűzös lét.
Piszkos heverője akár a priccs,
Életfogytig temethetik itt,
Egy koszos, régi újságot lapoz
És közben napsütésről ábrándoz.
Lolónak hívják így egyszerűen,
Árva régóta, vár a jótevőre,
Esténként sírva alszik el párnáján,
Álmában díva ő fényes színpadán.
Elvarázsol mindenkit az éjjel,
Igéző szirénként bűvöl énekével,
Könnyeket varázsol kiszáradt szemekből,
Tapsorkán köszöni és virágeső.
Szerelmes pillantások kísérik léptét,
Ezernyi hódoló, meghajló főpincér,
Pezsgővel kínálják, isznak cipőjéből,
Csak int egyet és hintó gurul elő.
Elárasztják bókokkal, megannyi csokorral,
Szerelmes ifjoncok vágyódó hadával,
Parfümje betölti a nemesi szalonokat,
Pisztolyt emel magára, ki hoppon marad.
Ám Loló másnap reggel újra
Lyukas harisnyában indul útra,
Foltos köpenyét fázón összehúzza
Várja őt ismét a szennyes utca.
SN. 2011.07.25.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ynakras 2011.07.25. 19:20:52
Megj: a bűzös helyett inkább mocskost írtam volna
csigakoma 2011.07.25. 19:23:34
Örülök, hogy hárman háromféleképp közelítettünk a képedhez. Ez is csak azt bizonyítja milyen jó képeket találsz. Ezért mindenképp megérdemelsz egy különdíjat. A legújabbak is nagyon jók. Visszatérve a versedhez: tetszik ahogyan elindulsz valahonnan és meg is érkezel, a hullámzások ellenére is erős hatásos mégsem kemény a vers.
Nekem tetszik!