Kövek az úton, kövek a falban,
Kővé válik a mában a tegnap,
Keményen élsz, kővé dermedve,
Kőszíved szikrát vet az ütésekre.
Megkövültek benned az emlékek,
Régenvolt érzések már nem sértenek,
Megtörsz inkább, de meg nem hajolsz,
Porszemként végzed majd egy napon.