Kövek az úton, kövek a falban,
Kővé válik a mában a tegnap,
Keményen élsz, kővé dermedve,
Kőszíved szikrát vet az ütésekre.
Megkövültek benned az emlékek,
Régenvolt érzések már nem sértenek,
Megtörsz inkább, de meg nem hajolsz,
Porszemként végzed majd egy napon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://neagle.blog.hu/api/trackback/id/tr913153185
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csigakoma 2011.08.15. 21:58:42
Náci!
Egy kicsit kusza zavaros lett, vannak benne jó részek de valahogy azt érzem mintha egy piszkozatot olvastam volna
Egy kicsit kusza zavaros lett, vannak benne jó részek de valahogy azt érzem mintha egy piszkozatot olvastam volna
ynakras 2011.08.15. 22:42:12
Kő, utca, házak... olyan erős közhelyek ezek, amelyek hálójából kitörni nagyon nehéz. Szerintem, nem sikerült.