Mire földbe kerül a lelketlen hús,
A bomlási folyamat régen beindult,
Kötések bomlanak, újak köttetnek,
Porhanyós földdé, férgekké lesznek.
Ők aztán nemsokára legyekké válnak,
Széthordják írmagjuk a nagyvilágba,
Elvégzik csendben a szennyes munkát,
Elmúlt életünk újrahasznosítják.
Atomjaink így vándorolni kezdenek
Életről életre, testből testbe,
Búzába, madárba, halba, bokorba,
Sertésbe, marhába, sörbe és borba.
Visszatérnek közénk újra az őseink
Mint sült libacomb, vagy borsófőzelék,
Belterjes világunk, kannibálok vagyunk,
Igyunk utódainkra, már nyalják a szájuk!