Mire földbe kerül a lelketlen hús,
A bomlási folyamat régen beindult,
Kötések bomlanak, újak köttetnek,
Porhanyós földdé, férgekké lesznek.
Ők aztán nemsokára legyekké válnak,
Széthordják írmagjuk a nagyvilágba,
Elvégzik csendben a szennyes munkát,
Elmúlt életünk újrahasznosítják.
Atomjaink így vándorolni kezdenek
Életről életre, testből testbe,
Búzába, madárba, halba, bokorba,
Sertésbe, marhába, sörbe és borba.
Visszatérnek közénk újra az őseink
Mint sült libacomb, vagy borsófőzelék,
Belterjes világunk, kannibálok vagyunk,
Igyunk utódainkra, már nyalják a szájuk!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ynakras 2011.11.14. 20:07:22
csigakoma 2011.11.15. 21:37:24
ynakras 2011.11.16. 18:40:16
Azt tudtad, ha csak ionos elven működő, egyensúlyi reakciók lennének, soha nem halnánk meg?
neagle 2011.11.16. 20:49:38
Már azt sem értem, hogy mit mondasz. Régen vegyész voltam, de már elmúlt.