Feketén kígyózik a sor a domboldalon,
Kendő a nők fején, kalap a férfiakon,
Komor pillantások, sötét gondolatok.
Alkohol munkál a lehajtott fejekben,
Bánat és harag a zavaros lelkekben,
A gyász még friss, nincs eltemetve.
Tegnap még együtt, vidáman söröztek,
Tegnap még tréfákat, vicceket meséltek,
Tegnap még látták egymást a holnap fényében.
Ma azonban ott lépnek némán, egymás után,
Elrévedő tekintetük a kavicsos úton jár,
Hosszú ez a nap, bár lenne vége már!
Egyszer még találkozunk - ha van Isten,
Egyszer még iszunk együtt - ha hiszünk benne,
Foglald a helyünk, a nap már közeleg.