Feketén kígyózik a sor a domboldalon,
Kendő a nők fején, kalap a férfiakon,
Komor pillantások, sötét gondolatok.

Alkohol munkál a lehajtott fejekben,
Bánat és harag a zavaros lelkekben,
A gyász még friss, nincs eltemetve.

Tegnap még együtt, vidáman söröztek,
Tegnap még tréfákat, vicceket meséltek,
Tegnap még látták egymást a holnap fényében.

Ma azonban ott lépnek némán, egymás után,
Elrévedő tekintetük a kavicsos úton jár,
Hosszú ez a nap, bár lenne vége már!

Egyszer még találkozunk - ha van Isten,
Egyszer még iszunk együtt - ha hiszünk benne,
Foglald a helyünk, a nap már közeleg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.