Hatan voltak, hatan egy ellen,
Most a földön fekszenek előttem
Hidegen, holtan, mindet lelőttem.
Hatan voltak, bár nem a legjobbak,
Mégis elküldtem őket a pokolba
Villámgyors kezemmel, füstölgő coltommal.
Győztem végül, legyőztem őket,
De nekem is nemsoká végem,
Mert én is utánuk megyek.
Hatan voltak, hatszor hat golyóval,
Esélyem nem volt sok, tudtam
És mégis túléltem őket.
Homok csikordul a fogam között,
Szerencsém elhagyott, elköltözött,
Nélküle folyatom a porba vérem.
Meghalok tudom, már régen várom,
Bűneim nem tűri hazug világom,
Utoljára meghúzom még az üveget.
Kihuny a fény lassan szememből,
De büszke sóhaj tör fel tüdőmből:
Hatan voltak, hatan egy ellen!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.