Törékeny csónak
Robogó patakon,
Elhaló lélegzet
Szétmálló avaron,
Néhányan elmegyünk,
Néhányan maradunk.
Kenyéren és sörön
Mulatjuk napjaink,
Néha felidézzük
Régenvolt nagyjaink,
Fáradtan vizsgáljuk
Homlokunk ráncait.
Negyven vagy hetven év
Teljesen egyre megy,
A végén úgyis egy
Személyre terítesz,
Előre haladsz, de
vissza tekintesz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://neagle.blog.hu/api/trackback/id/tr104478876
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ynakras 2012.04.30. 20:04:44
Tetszet, főleg az eleje, mintegy poszter jelent meg. A cím Lélekvesztés volt, de nem nyűjtok be óvást.