Életünk során a súlytalan jövőt
Habzsoljuk, tömjük magunkba,
A hétköznapok emésztése során
Lassan emlékekké formálódnak,
Ólomként megülnek gyomrunkban.
Az órákat csendesen rágcsálva
Egyre csak nehezebbek leszünk
Míg végül már a föld se bír el,
Elnyel az emlékeinkkel együtt,
Hogy újra súlytalanok legyünk.