Egymásba fonódnak kusza életek,
Tekeregnek és kereszteződnek
Földszinten és lenn a mélyben,
A múltban és a jövendőben.
Ha egy is elmúlik közülük
Sokáig láthatod nyomvonalának
Helyét szomszédai emlékeiben,
Szellemként simul a helyére.
Felejtésbe akkor merül végleg,
Ha társai is eltűnnek szépen
Egyesével, egymás után sorba,
Új életek a helyükre folynak.
Felemésztik elődeik húsát,
Elfelejtik a letűnt időket,
Új mintát képeznek a térben,
Az élet színes szövedékében.