Csak fekszem csendben
Kétvállra fektetve,
Legyőzött az élet,
Rámszámolt.
Semmi nincs zsebemben
A morzsákon kívül,
Megígért mennyország
Rád várok.
Elég volt, unom már
Nem hajszolom hát
Tovább álmaim,
Hátrálok.
Becsukom szemeim,
Szorosan, erővel,
Egyedül lenni
Vágyálom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://neagle.blog.hu/api/trackback/id/tr115008654
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csigakoma 2013.01.09. 21:34:20
Azon gondolkoztam amikor a képet megláttam, és amikor olvastam a versedet, hogy milyen erő hajthatja az embert, akármilyen módon de élni akar.
ynakras 2013.01.11. 19:58:02
Az utolsó versszakkal nem tudok azonosulni. A szerkezete és a tömörsége tetszik