Csak nézem, nézem,
Ahogy a mutató halad
Körbe-körbe, mégis
Egy helyben marad,
Mozdul és kettyen
Halkan, unottan,
Megreccsen néha
A szekrény a sarokban.
Néha nekilódul és
Leelőzi öccsét,
Mintha kihúzná magát
Peckesen, büszkén
Rohan el mellette,
Szinte már repül,
Bár ez az előzés
Percekbe kerül.
És megint nekiindul
Újra a távnak,
A horizonton túl
Tán valami várja,
Talán majd most
Történik valami,
Az öccsével biztos
Össze fog futni.
Csak nézem, ahogy
Haladnak körbe-körbe,
A nagy és a kicsi,
Szinte kergetőznek,
Hallom az örömet
Mikor találkoznak,
Várom, hogy reccsenjen
A szekrény a sarokban.