A kövek világa elragad,
Nekilódul a fantáziám,
Látom a nőt a kavicsokban,
Szél kócolja fű haját.
Bőre sima, szürke, gránit,
Szemében harmat csillog,
Hosszú combján bogár mászik,
Némán tűri, nem sikolt.
Novemberi hűvös szél fúj,
Libabőrös nem lesz tőle,
Szürke az ég, köd szitál,
Tükröződik tekintetében.