Nézz rám és sajnálj!
Rég elmúltak már fényes napjaim,
Egy hétig tartana kitakarítani!
Nézz és emlékezz!
Igen, ez az a medence,
Mibe rettegve mentél be.
Most nézz rám!
Nem vagyok már félelmetes.
Elhagyott a vendégsereg.
Fű nől ott, hol víz volt régen,
Vár már rám a végítélet.
Nézz rám!!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.