Egy füstös kocsma az idők peremén,
Ujjnyi fehér hab a korsóink szélén,
Mindig hideg, mindig félig tele,
Oldalán egy csepp csorog lefele.

Zsíros deszka lila hagymával,
Összemérhető a kaviárral,
Ennyi kell csak, nem is olyan sok,
Néhány óra, mit a közösbe bedobsz.

Tíz - húsz - kétszáz és múlva
Visszavár minket az a füstös kocsma,
A közös élmények, régi emlékek,
Összekötnek térben és időben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.