Miközben az éhezőkre gondolok
Csendben a csokimat majszolom,
Az ablakon át az esőt bámulva
Szánom a vándort, a hontalant,
Hátradőlve nézem a tragédiákat,
Holttesteket, síró anyákat.
Na és? Tán ettől rossz vagyok?
Jobb lenne, ha sírnék nagyot?
Ha én is félném a holnapot?
Én vagyok a jing mellett a jang,
Én vagyok a viszonyítási alap.