Miközben az éhezőkre gondolok
Csendben a csokimat majszolom,
Az ablakon át az esőt bámulva
Szánom a vándort, a hontalant,
Hátradőlve nézem a tragédiákat,
Holttesteket, síró anyákat.
Na és? Tán ettől rossz vagyok?
Jobb lenne, ha sírnék nagyot?
Ha én is félném a holnapot?
Én vagyok a jing mellett a jang,
Én vagyok a viszonyítási alap.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://neagle.blog.hu/api/trackback/id/tr286539419
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csigakoma 2014.07.28. 17:04:12
A vers kellően pikírt, csak egy problémám van vele. Hanyagságból, figyelmetlenségből beleestél a jin és jang hibájába. Tehát nem jing és jang
ynakras 2014.07.29. 19:49:21
szerintem ezt rajtad kívül senki sem tudja, hogy az nem jing jang.
A versről: híven fejezi ki azt, hogy a mulasztás a jóra való restség a legnagyobb bűn, azaz a kényelmes keresztényésg.
A versről: híven fejezi ki azt, hogy a mulasztás a jóra való restség a legnagyobb bűn, azaz a kényelmes keresztényésg.
csigakoma 2014.07.29. 21:38:05
Szerintem ezt sokan tudják, de a vers ettől még tetszik.