Hétszáz elkészült vers,
Hétszáz kimondott gondolat,
Nem emlékszem közülük, csak párra,
A többi a homályzónába,
Elfeledett helyre került.
Kimásoltam magamból őket,
Majd elküldtem az olvasóknak,
Bírálatra, bíztató szóra,
Vagy csak mert muszáj volt,
A lapzárta várt rájok.
Hétszázig elszámolni is nehéz,
Széthordanak a leírt gondolatok,
Nélkülük csak csontváz vagyok,
Összetartanak a napokkal szemben,
Segítenek őket átvészelnem.
És összekötnek a többi őrülttel,
Akik ugyanazt, ugyanúgy szenvedik,
Költőkörünk csak okos kifogás,
A társaság benne a lényeg,
Köszönöm nektek, költőtestvérek!