Hétszáz elkészült vers,
Hétszáz kimondott gondolat,
Nem emlékszem közülük, csak párra,
A többi a homályzónába,
Elfeledett helyre került.

Kimásoltam magamból őket,
Majd elküldtem az olvasóknak,
Bírálatra, bíztató szóra,
Vagy csak mert muszáj volt,
A lapzárta várt rájok.

Hétszázig elszámolni is nehéz,
Széthordanak a leírt gondolatok,
Nélkülük csak csontváz vagyok,
Összetartanak a napokkal szemben,
Segítenek őket átvészelnem.

És összekötnek a többi őrülttel,
Akik ugyanazt, ugyanúgy szenvedik,
Költőkörünk csak okos kifogás,
A társaság benne a lényeg,
Köszönöm nektek, költőtestvérek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.