Egy füstös kocsma az idők peremén,
Ujjnyi fehér hab a korsóink szélén,
Mindig hideg, mindig félig tele,
Oldalán egy csepp csorog lefele.
Zsíros deszka lila hagymával,
Összemérhető a kaviárral,
Ennyi kell csak, nem is olyan sok,
Néhány óra, mit a közösbe bedobsz.
Tíz - húsz - kétszáz és múlva
Visszavár minket az a füstös kocsma,
A közös élmények, régi emlékek,
Összekötnek térben és időben.