Csak dobog, dobog egyre,
Veri a ritmust tisztán,
Óvatosan, félve lélegzem
Hallom a nyikorgó hintát.
Sikerült hát a műtét,
Ez még nem a túlvilág,
Egész jól érzem magam,
Megszűnt a levegő hiány.
Idegen szív lüktet bennem,
Ismeretlen ember szerve,
Ennyi maradt meg belőle.
Én lettem az őrizője.
Az életem már nem az enyém,
Egy halott embertől függök,
Magam helyett a halálba
Csak a szívemet küldöm.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.