Nem valami kényelmes, úgy képzelem,
Sötét fából támlája, szálkás ülője,
Ám aki beleül mégsem ez érdekli,
Nagy az ő gondja, észre sem veszi.

Nehéz, súlyos, a földhöz rögzítve,
Fém pántjai kézhez, lábhoz illesztve,
Fejtámlája is fémpánttal övezve,
Vastag vezetéke a szobából kivezet.

Erre a trónra kényszerrel ültetnek,
Királyság nélkül, egy rövid időre,
Nincsenek harsonák, dícsérő hozsanna,
Hunyorít néhányat a folyosón a villany.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.