Igen ő az ott, a sarkon!
Felénk jön, fordulj félre!
Nézzük ezt a kirakatot
A megfakult mosógéppel!

Elment! Odanézhetsz már!
Ő az, ő, a mi Bélánk!
Az egész osztály őt figyeli,
Fogadást lehet rá kötni!

Nem tudjuk, miből él meg,
Nem elég a fizetése
Csak a lassú éhhalálhoz,
Ő mégis él, hisz látod!

Minden reggel felkel,
Reggelizik, felöltözik,
Munkába megy, súlyos lépte
Néptelen utcán visszhangzik.

Nem fogad el kenőpénzt,
Nem követel magának részt,
Gyorsan és jól végzi dolgát,
Nem aggódja őszre haját.

Telefonja régi, buta,
Számítógépe rég kuka,
Tévéje még képcsöves,
A fene sem érti ezt!

Mégis miből él? Nem értjük!
Az ügyosztályon reméljük
Minél előbb kiderítjük,
Kovács Béla, elcsípünk!