Igen ő az ott, a sarkon!
Felénk jön, fordulj félre!
Nézzük ezt a kirakatot
A megfakult mosógéppel!

Elment! Odanézhetsz már!
Ő az, ő, a mi Bélánk!
Az egész osztály őt figyeli,
Fogadást lehet rá kötni!

Nem tudjuk, miből él meg,
Nem elég a fizetése
Csak a lassú éhhalálhoz,
Ő mégis él, hisz látod!

Minden reggel felkel,
Reggelizik, felöltözik,
Munkába megy, súlyos lépte
Néptelen utcán visszhangzik.

Nem fogad el kenőpénzt,
Nem követel magának részt,
Gyorsan és jól végzi dolgát,
Nem aggódja őszre haját.

Telefonja régi, buta,
Számítógépe rég kuka,
Tévéje még képcsöves,
A fene sem érti ezt!

Mégis miből él? Nem értjük!
Az ügyosztályon reméljük
Minél előbb kiderítjük,
Kovács Béla, elcsípünk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.